Valami nincs rendben...még mindig...

A mai napon megint arra jöttem rá, hogy velem valami nincs rendben...

Kaptam ma egy "adományt" ...
Ez egy olyan gondolatsort indított be bennem, hogy...ennyit ér a munkám...
Ugye az embert értékelik: megdicsérik...; letolják; mikor melyiket kapja...és megfizetik; (jól...kevésbé jól...munkájától függően).
A fizetésünk nem mindig az elvégzett munka arányában kapjuk?
Jó...
De még is!?
Nem valamiféle mérce az, hogy ki mennyit tud valaki összeszedni?
Akár anyagiakról legyen szó...akár tudásról...tapasztalatról...???

Igen, tudom én mondtam, hogy nem szabok meg összeget és nem kérek-követelek ellenszolgáltatást a munkámért.
Mert úgy gondoltam, hogy az akin segítek úgyis értékeli amit teszek érte...
Úgy is tudja, hogy pl. az orvosnak ha nem visz "borítékot"... milyen ellátásban részesítik. Annak ellenére, hogy a "paraszolvencia" gyakorlata kihalófélben van.

Úgysem marad "kiegyenlítetlen" a számla, még akkor sem ha valakinek nincs pénze és nem tud nekem fizetni. Majd valaki más...egy olyan akinek több pénze van, majd az fizet. De az is annyit fizessen amit jónak lát...
Ugyan is van olyan akinek "semmi se drága" ha az egészségéről van szó...és van olyan is akinek minden drága...még akkor is ha ingyen van... Még az idejét is sajnálja...még saját magától is, nemhogy tőlem.
Nem ér rá...még eljönni se...
Ha meg eljön...azon izgul, hogy mennyi ideig elvesztegette az idejét velem...

Én viszont akkor miért nem izgulok, hogy annyit beszélek, magyarázok, mutogatok és ... vagy megmarad belőle valami, vagy sem és még órabérben sem fizettetem meg az időm... fáradságom, tudásom, a sok könyvet amit elolvastam, a rengeteg órát amit arra áldoztam, hogy bővítsem a tudásom...Valami módon a családomtól vettem el sok időt ezért, hogy majd egyszer tudjak segíteni annak aki hozzám fordul.

TÉNYLEG NINCS RENDBEN VELEM VALAMI!

És még élvezem is, hogy segíthetek! Micsoda perverzitás!!!

Valahogy eddig nem is gondolkodtam el ezen igazán.

Nagyon örültem a Pránanadinak. Pontosan azért mert az egyik alapszabálya, hogy a szolgáltatásért nem kérünk pénzt. Adományt elfogadhatunk, de kérni...azt tilos.

Valójában úgy érzem ez azért van, hogy ezt a csodálatos univerzális energiát ne határoljuk be egyik oldalról sem...Tehát én teszem a tőlem telhető legtöbbet, a páciens meg fizeti a tőle telhető legtöbbet.

Igaz az is, hogy aki ezt a csömpe gipszszobrot hozta, azt nem nadival kezeltem..."csak beszélgettünk" és azt sem tudom, hogy netalán ez a szobor számára egy felbecsülhetetlen értékű erekje tisztét töltötte-e be...

Csak nézem ezt a szobrot...ennyit ér a munkám....HÁT KÖSZÖNÖM!

Ezután ezt a szobrot nagy becsben fogom tartani!
Azt hiszem egy görög filozófust ábrázol. Most filozofálhatok rajta, hogy melyik is ez? Szembesített azzal is, hogy mennyi tanulni valóm van még...

Most már azt hiszem minden rendben van velem